Üdvözöllek!
Amennyire emlékszem, még kisiskolában azt tanultuk, hogy az irodalom tanít, nevel és szórakoztat. Középiskolában kedvenc magyartanárnőm is feltette ezt a kérdést: mi az irodalom célja? Erre mindenki azt mondta, amit évekkel ezelőtt be kellett magolni. A tanárnőm azonban mosolygott, és a reakciója ez volt: „ Tanulni az iskolában kell, nevelődni otthon, szórakozni meg a cirkuszban”.
És ebben mélységesen igaza volt. Sokáig gondolkoztam magam is, mi a célja az irodalomnak, s azt hiszem, rájöttem: az önmegvalósítás. Aki ír, önmagát adja. Lényegtelen, hogy csak önmagának ír, vagy közzé is teszi.
Most ezzel a kötettel – az 5. b történeteivel – én is teszek egy lépést az önmegvalósítás felé.
(Egy lépést már tettem sok évtizeddel ezelőtt, amikor a tanári pályát kezdtem gyakorolni.) A történetekkel egy olyan részemet teszem ismertté, amelyről csak egy szűk kör tud: a mesélő
részemet.
S ha ezzel az önmegvalósítási kísérlettel másoknak is tudok örömet szerezni, még jobban
örülök magam is.
